"A mai fiatalokra nem lehet semmit sem rábízni?"

Az elmúlt évek folyamán észrevettem, hogy a mai "pályakezdők" illetve akik még csak néhány éve vannak jelen a munka piacán jelentősen több munkahellyel rendelkeznek már most, mint például a szüleink a mi korunkban.

Sokak szerint ez a mostani generáció megbízhatatlanságáról ad tanúbizonyságot.
Valóban ez lenne az ok? A mai fiatalokra nem lehet semmit sem rábízni?

Kutatások bebizonyították, hogy nem feltétlenül erről van szó, csak a mai pályakezdők már teljesen más értékrendet követnek, mint az előttük munkába álló generációk.
Amíg nagyon sokáig a fő szempont a magas jövedelem volt, már ez teljes mértékben átalakult, a legfőbb szempont már inkább társadalmi beállítottságú, mint anyagi.

Vessünk betekintést, mi alapján választanak a mai fiatalok munkahelyet:

„megbízható cég”

Ez mindenki számára mást jelent, viszont a megkérdezettek 80%-a úgy gondolta, hogyha egy cég már több mint 10 éve a pályán van, és nem kellett semmilyen rendszerszerű módosítást végezniük, átalakulniuk vagy tevékenységet módosítaniuk, akkor az számukra már megbízható.

„jó munkahelyi légkör”

A mai pályakezdőknek vagy „Y2-3” generációsoknak kimondottan fontos a közösségi élet, online és offline egyaránt. Igénylik, hogy a munkatársak ne csak munkatársak, hanem haverok vagy még jobb esetben barátok is legyenek, s számíthassanak rájuk akár a munkaidőn kívül is

.

„pozitív visszacsatolás”

Eddig a legtöbb munkahelyen azt figyelhettük meg, hogyha egy adott időszakban nem úgy teljesített valaki, ahogy azt elvárták tőle, akkor szankciókra számíthatott. Mivel ezt el szerette volna kerülni, inkább erején felül teljesített, annak érdekében, hogy a termelés a megfelelő ütemben zajlón, mivel nem akarta elveszíteni a munkáját.  Ez az a módszer, ami az „Y3” generációra már semmilyen hatással sincsen, hiszen ahogy azt már a jellemzőknél megfogalmaztuk, nagyon könnyen változtatnak, ha szükséges.

„a cég morális megjelenése”

Pályakezdőkkel folytatott beszélgetéseim során kimondottan sok esetben merült fel az a kérdése, hogy a cég milyen társadalmi munkákban vesz részt, illetve milyen segítő tevékenységet vagy tevékenységeket folytat. Sokszor nem is az általuk elvégzendő feladatok érdekelték őket, hanem csak az, hogy egy társadalmilag emocionális vállalatnál dolgozhassanak.

„folyamatos tanulási lehetőség”

A napjainkban elérhető információ tömeg miatt nem csoda, hogy folyamatosan éhezünk már az újdonságokra. Már azzal fejlődést érünk el, ha reggelente elolvassuk az aktuális híreket (akár szakmán belül-akár szakmán kívül), s már többek vagyunk. Erre a fajta információáramlásra van szükség a cég belső berkei között is, hogy mindenki naprakész lehessen.

„előrelépési lehetőség” és „elismerés”

Mivel ennek a generációnak hatalmas önbizalma és már kiforrt önképe van, kimondottan fontos számukra az elismerés. Viszont ők már nem elégszenek meg egy szolid kézfogással az irodában, hanem igenis mindenkinek meg akarják mutatni, hogy ők megint tettek egy lépést a céljaik elérése érdekében. Nem véletlen, hogy egyre több cég ruház be különböző negyedéves – féléves - éves kiértékelő partikra, ahol díjazzák a legjobbakat, s bemutatják az előléptetett kollégákat akár visszamenőlegesen is.

„család barát munkahely”

A mai fiatalok sokkal családcentrikusabbak, mint az őket megelőző generációk. Folyamatosan lavíroznak a siker és a család között, törekedve az egyensúlyra. A legtöbben viszont, ha választani kell a karrier és a család között, gondolkodás nélkül a családot választják. Valószínűleg itt az is közre játszik, hogy sokuk esetében valamelyik szülő (aki nagy valószínűséggel az „X” generációhoz tartozik) sokkal több időt töltött a munkájával, mint a családdal. Igaz ezt azért tette, hogy „mindenük meglegyen”, de ettől függetlenül, a mai fiatalok már nem szeretnék ezt megismételni, és inkább a családot választják, és a nyugalmat keresik. Emiatt kimondottan fontos számukra, hogyha a család valamit eltervez, akkor azt ne kelljen teljesen átalakítani a munka miatt.

„otthon a munkahelyen”

Ez az a pont, amit nem csak szó szerint, de átvitt értelemben is elő kell teremtenünk. Szó szerinti értelmezésben, valóban ki kell alakítanunk a munkahelyen belül egy olyan részt vagy szobát, ahol kicsit meg tudnak pihenni munkavállalóink, hogy újult erővel láthassanak munkának.
De nézzük meg mit is ez jelent átvitt értelemben!
Az „Y3” generáció esetében bevezetésre került egy új kifejezés, amit csak „mama-hotel”-nek hívnak. Ez nem fejez ki mást, mint hogy a szülői ház érzetét kell megteremtenünk a munkahelyen is. Erre a csoportra ugyanis jellemző, hogy sikert szeretnének elérni a lehető legkisebb felelősség vállalásával.
Vágynak az elismerésre, de mellette szükségük van egy biztonsági hálóra, ami által nem vallhatnak kudarcot. Ebből következik, hogy nehezen viselik a kudarcot, vagy sok esetben egyáltalán nem tudják kezelni.
Ami még fontosabb, hogy mivel hatalmas közösségi életet élnek online-és offline egyaránt, sőt úgy is fogalmazhatnék, hogy nyíltan élik életüket, sokszor sérelmeikkel, problémáikkal is kell foglalkoznunk. Nem csak a munkával kapcsolatos problémáikban vagy akadályaikban kell nekik segítséget nyújtanunk, hanem a magánéletben is, vagy legalábbis ezzel kapcsolatosan jó hallgatóságnak kell lennünk, hogyha egy kiegyensúlyozott munkatársat szeretnénk.

„magas jövedelem”

Ahhoz képest, hogy a felmérések kimutatták ennek a pontnak az elhanyagolhatóságát a munkavállalás szempontjából, nagyon határozott elképzelésük van a pályakezdőknek a jövedelmüket illetően.
Mindenféleképpen az átlagbér főlőtt szeretnének keresni, attól függetlenül, hogy mennyi addig szerzett szakmai tapasztalatuk van az adott irányzatban, ahol el szeretnének helyezkedni. E mellett már kimondottan elvárás részükről kiegészítésként, hogy saját computerük és telefonjuk legyen, sőt legtöbbjüknél saját rendelkezésre bocsájtott autót is elvárnak, természetesen a cég által finanszírozva.

Ők az első olyan generáció, akikbe már bele lett nevelve, hogy igen ez nekik jár. Ők azok, akik mindig mindenkitől azt hallották, hogy igen ők mindenre képesek, és mindent el tudnak érni, ha akarnak. A probléma csak az, hogy legtöbbjüknél senki sem mutatta meg a hogyant, és csak azzal tudtak azonosulni, hogy azért mert ők vannak/ léteznek, nekik mintha születési előjoguk lenne az előbb felsoroltakra.

Ezekből a pontokból is kiderül, hogy manapság nem biztos, hogy megbízhatatlanok, lehetséges az is, hogy az előbb felsoroltak közül a munkaadó nem tud valamit megadni számukra, és ők azonnal továbbállnak!

De valóban a munkaadónak kell mindent megadnia?
Tényleg mama-hotelt kell csinálnunk a cégünkből?

ha tetszett lájkolj és kövess :D