A legtöbben azt hiszik, hogy egy felvételi beszélgetésen csak a munkavállaló szerepelhet rosszul.

Hatalmas tévedés! Sokan úgy vélik (felvételért felelős személyek), hogy tökéletesen végzik a munkájukat, és biztosan nem találnak semmilyen pontot, ami rájuk igaz volna.

Az elmúlt hetek folyamán rengeteg olyan jelenleg aktív munkakeresővel beszéltem, akiknek a történeteit alapján arra kellett jutnom: sokszor a felvételiztető nincs a helyzet magaslatán, ami által a felvételizők is korlátozva vannak, vagy hiába nyernek felvételt, inkább tovább keresgélnek!

A most következő percekben megnézzük, mik azok a tipikus hibák, vagy sablonok, amiktől a munkavállalók kétszer is meggondolják, hogy elfogadják-e az adott állást (amennyiben felvételt nyert)!

1.Pont: Legyél pontos!

            Mint munkakereső evidens, hogy egy felvételi beszélgetésre időben érkezünk, hiszen ott szeretnénk dolgozni. (jobbik esetben)

De mi a helyzet, ha a felvételit vezető személy az, akire várni kell?

Jobb esetben a recepciónál, ahol azért nyüzsögnek az emberek, rosszabb esetben egy csukott ajtajú szobában teljesen egyedül.

Mikor arról beszélgettem alanyaimmal, hogyan érezték magukat ebben a szituációban, a legtöbben nem megbecsültnek és elfeledettnek érezték magukat. Felmerült bennük, hogy miért akarjon az adott helyen dolgozni, ahol már a megbeszélt időhöz képest tíz perce váratják, ezzel nem becsülve az ő idejét (ő munkát keres, ezért biztosan van ideje)!

Itt nem azokról az esetekről beszélünk, amikor jönnek és szólnak, hogy elnézést, de még folyamatban van az előző megbeszélés, emiatt csúszik a felvételi, hanem arról, amikor időben beültetnek, és ott vársz. (akár 10 vagy annál több percet is)

Tanulság: Meeting vagy fontosabb találkozó utánra-ellőttre ne hívjunk felvételizőt, és mi is figyeljünk a pontos kezdésre, főleg ha egy „Y” vagy „Z” generációs felvételizőről beszélünk!

2.Pont: A tipikus mondjon magáról pár szót

            Természetes, hogy jobban meg kell ismernünk, hiszen egy önéletrajzból nem fogjuk tudni, hogy ő lesz-e személyiségben a legmegfelelőbb.

 De miért egy ilyen sablonnal kell kezdeni, ami által azt az érzetet is kelthetjük a felvételizőben, hogy semmit sem tudunk róla, mert nem vettük a fáradságot a beszélgetés előtt 5 perccel átfussuk az pályázatát (hogy legalább fogalmunk legyen, mégis ki ül velünk szemben).

Egy viccesebb munkakereső mesélte, hogy miután váratták 8 percet egy zárt szobában (ami miatt már kicsit frusztrált volt, mivel enyhe klausztrofóbiája van) a felvételi vezetője ezzel a ponttal indított, mire a következő választ adta:

„Mindent, amit tudni kell rólam, ott van az önéletrajzomban!”

Állítása szerint ezzel meglepte a kedves munkatársat, aki teljesen kizökkent a szerepéből.

Tudom, hogy nem könnyű több száz vagy akár több ezer pályázat közül azonnal emlékezni az adott előttünk lévő emberre, de abban igazat adok, hogyha már behívtuk (vagy az asszisztensünk behívta nekünk) ütemezzük be azt az időt, amíg ha csak felületesen is (de inkább tüzetesen) átolvassuk az önéletrajzát. Ez nekünk is ad egy alapot, mivel sok minden (mint tudjuk) már a szerkesztésből, illetve a megfogalmazásból is kiderül.

3.Pont: Hogyan látja magát 5, 10 vagy akár 15 év múlva?

             Nos, ez az a kérdés, amit nem tudom, miért használunk a mai napig (már annyira beivódott a protokollba)!

De most komolyan, miért teszünk fel olyan kérdést, amire úgy is tudjuk a választ?

Hülye lenne a felvételiző beismerni, hogy csak ugródeszkának akarja használni a céget, vagy csak azért jött be hozzánk, mert sehova máshova nem hívták be!

Valljuk be, ennek a kérdésnek már leáldoztak, de mivel az elhivatottságát mással kérdéssel egyelőre nem tudjuk (vagy éppenséggel csak nem akarunk kicsit jobban belemenni egy „új” technika kidolgozásába), felmérni, így marad ez.

Attól függetlenül, hogy már röhögnek magukban az asztalnál velünk szembeülők, amint meghallják a mondat kezdetét.

4.Pont: Amikor a felvételin túlságosan egymásra hangolódtok, és már a fél életedet ismeri.

            Előfordul, hogy olyan emberrel találkozol, aki szakmailag is megfelelő lehet, és ráadásul neked kimondottan szimpatikus, mivel hasonló beállítottságú. Ebben az esetben sem szabad megfeledkeznünk róla, hol is vagyunk.

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy (megtörtént eset!) miután bemutatkozott, és már végigmentek a kötelező kérdéseken, a beszélgetés folyamán szóba került a konfliktuskezelés és a stressz tűrőség.  Természetesen megválaszolta a témával kapcsolatos kérdéseket, mire a kedves kolléga elkezdte neki mesélni, hogy ő ugyanilyen beállítottságú, s mire egyet pislogott, már tudta, hogy a felvételiztetőnek van két gyereke, nehezen lehet vele együtt dolgozni mások elmondása szerint, s hogy enyhén nárcisztikus személyiség.

Szerintem, mondanom sem kell, hiába nyert felvételt, nem ment oda dolgozni!

Természetesen vannak olyan dolgok, amiket el kell magunkkal kapcsolatosan mondani (ha saját magunkhoz, vagy a mi csapatunkba keresünk embert) de nem az első körben!

Remélem sikerült 1-2 olyan momentumra rávilágítanom, amik a továbbiakban a segítségetekre lehet. Egy kis önelemzés nem árthat!

Amennyiben szeretnél folytatást, lájkolj! :D