„Természetesen támogatjuk a fiatalok munkába állását tanulmányaik mellett.”

Sokszor hallhatjuk ezt a mondatot az egyetemek, főiskolák és egyéb felsőoktatási intézmények dolgozóitól. Erre ad tanúbizonyosságot például a duális képzések elterjedése is.

De mi történik igazából a mindennapokban?

Nemrég úgy döntöttem, ismét beülök az iskolapadba, hogy amit eddig a tapasztalataimra hagyatkozva csináltam, tudatosabbá tegyem.

Nem egy csoporttársammal beszélgettem, akik dolgozni szeretnének a tanulmányaik mellett, viszont a legtöbbjüknél ugyanazok a problémák merültek fel.

• Olyan órarenddel rendelkeznek, ami nem engedi meg egy akár félállású munka betöltését.

A tandíj befizetése mellett rengeteg olyan mellékköltség létezik, amikre a legtöbben 18-19-20 évesen még nem is gondolnak. Gondolok itt például kollégiumi díjra, étkezésekre, útiköltségre, akár albérleti díjra, korrepetálás díja stb..

Én sem tettem annak idején, de hamar rá kellett döbbennem, hogy a legnagyobb költségek a mindennapokban rejlenek, nem pedig a tandíjban. (természetesen azért vannak olyan szakok, ahol a tandíj is már nagyobb kihívást okozhat)

Azzal remélem, mindenki tisztában van, hogy a diákszövetkezeteken keresztül elérhető órabéres munkák legnagyobb részéből nem lehet akkora jövedelemre szert tenni, mint amire például egy felsőoktatási rendszerben tanuló diáknak szüksége lehet. (Itt azokról a diákokról beszélek, akik vagy nem szeretnék a tandíjon kívül mással terhelni a szüleiket, vagy azokról, akiknek még ennyi sem adatot meg, s például diákhitelt kell felvenniük a tanulmányaikhoz is.)

Ha diákunk nem utazik sehova, nem megy el a barátaival bulizni néha, és csak a tanulásnak él, havonta csak egy alkalommal kell külön tanárhoz mennie (ami ritka, ha nem megy egy tantárgy), akkor a havi kiadása legalább 78.450,-/hó.

Amennyiben nem tud segítséget kapni, vagy nem szeretne igényelni, akkor az átlagos nettó órabérrel számolva havi szinten legalább 114,5 órát kell ahhoz dolgoznia, hogy ezt a minimum összeget ki tudja termelni. Ez heti szinten 28-29 óra munkát jelent, amihez szükséges legalább 3-4 munkanap/hét.

De hogy menjem el egy ilyen háttérrel rendelkező diák dolgozni, ha az órarendjében nincs legalább 2-3 olyan nap, amikor munkát tudna legalább 4 órában vállalni?

Hol van ilyenkor a gyakorlatban a felsőoktatási intézmények rugalmassága?

Az órarendek általában (többek között az enyém is) zsúfoltak, és az elméleti oktatás után máris kezdődik a gyakorlati óra, ami már katalógusos, szóval esélyed sincs kimaradni, ha mondjuk, dolgoznál!

A másik fele, amikor egy óráért (pont a katalógus miatt) kell bemenned a nap közepén, ami által ismételten meghiúsul a munkába állás esélye.

Nézzük a duális képzéseket!

Ezek a képzések elvileg arra szolgálnának, hogy a diák az iskolával leszerződött munkaadókhoz mehessenek dolgozni heti 2-3 nap alkalmával (ami a szerződésben meg van határozva) egy adott összegért cserébe (szintén szerződésben meghatározott).
Viszont itt is közrejátszik az órarendek és akár a tanárok rugalmatlansága!
A minap hallottam, hogy az egyik diáktársam (aki ebben a rendszerbe folytatja tanulmányait) éppen a szerződésben meghatározott időpontok miatt nem tud bejárni a csütörtöki órájára. Hiába mondta a tanárnak, hogy de ő ezen képzés keretében tanul, és neki a munkában meg kell jelennie. A tanár kijelentette, hogy őt ez nem érdekli, s mivel eddig sem volt jelen a következő szemeszterben (attól függően, hogy indul-e kurzus) felveheti ismét. Ezzel kifizetve a többletet, amivel jár a kurzus ismételt felvétele.

Ördögi kör!

• Gyakorlatot szeretne szerezni még a diplomájának megszerzése előtt a szakmában, de nem tud.

Hiába van kötelező gyakorlat a tantervbe építve a diploma megszerzése előtt, lássuk be, fél év alatt nem fogjuk megismerni a szakmát.
Magam is tanulmányoztam az elmúlt hetek folyamán azokat a munkalehetőségeket, amiket én is be tudnék tölteni tanulmányaim mellett.

Jelenleg nappali tagozaton tanulok.

Annyi előnnyel rendelkezem a csoport illetve s legtöbb évfolyamtársammal szemben, hogy nekem már van szakmai tapasztalatom, illetve már rendelkezem egy szakmai múlttal.

De mi van a frissen érettségizett diáktársaimmal, akik nem rendelkezni még tapasztalatokkal?

Nekik nehezebb dolguk van! Tökéletesen érthető, hogy olyan mellékállást szeretnének, ahol beleláthatnak legalább részben abba a szakmába, amit tanulnak.

Erre szolgálnak elméletileg a gyakornoki pozíciók.

Elméletileg. Ugyanis a legtöbb helyen, ha nem az összesen, amikkel eddig én találkoztam, elvárás a nappali tagozatos hallgatói jogviszony (a legtöbb helyen ráadásul aktív viszony a feltétel), s emellett heti 30-40 óra munkavállalást várnak el. (és ezeken a munkahelyeken általában hétfőtől-péntekig vannak a munkanapok)

Én elhiszem, hogy szükség van a munkaerőre. Amit nem tudok feldolgozni, hogyan lehetséges, a felsőoktatási intézmények és munkaadók közötti kommunikáció hiánya?
Vagy ha van kommunikáció, akkor miért nincs még ez a probléma megoldva a legtöbb főiskolán, egyetemen és egyéb felsőfokú végzettséget adó intézményben?

A másik kérdés, ami bennem felmerült, hogyan várható el, a friss diplomástól az azonnali elhelyezkedés, ha tegyük fel csak a tantervben kötelező időszak alatt tud szakmai tapasztalatot szerezni?
És ha tegyük fel sikerül is, hogyan tud egy már működő rendszerben helyt állni, akár egy kisebb vezetői pozícióban (mert valamiért mégis csak szerzett egy diplomát, s szerintem nem azért, hogy „aprót számoljon”), ha nem lesz olyan tapasztalata, ami által az elméletet át tudja ültetni a gyakorlatba?

És csodálkozunk, hogy rengeteg beosztott panaszkodik a diplomás, de nulla gyakorlatos főnökére?

Mi a megoldás?

 
Mint diák, úgy gondolom, a leghasznosabb az lenne, ha a felsőoktatási intézményekben lennének külön elméleti és külön gyakorlati napok, mivel a gyakorlati órákon kötelező megjelenni (mert ha nem akkor nem tudsz vizsgázni), de az elméleti órákon nem. Ha hetente 2-3 napba be tudnák sűríteni a gyakorlati órákat (én is szívesebben ülök bent hetente 2-3 napot reggeltől estig, mint bemenni 1-1 órára). A maradék napok szolgálnának az elmélet oktatására, ahol a diák el tudja dönteni (mint egy felnőtt, döntéseiért felelősséget vállaló ember), hogy szükséges-e bemenni az adott előadásra, és amennyiben nem, fel tud-e készülni a gyakorlati órára és a vizsgára.

ha tetszett lájkolj és kövess :D