"... mikkel kell megküzdenünk, ha ki akarunk törni a beskatulyázásból?!..."

Előre felhívnám mindenki figyelmét, hogy általánosságban beszélek ezekről a problémákról. Természetesen vannak kivételek minden egyes esetben.

Mindannyian ismerjük a legáltalánosabb sztereotípiákat, amiket a munkavállalók neméhez kapcsolódik. Ilyen például:

• „a nők emocionálisabbak!”
• „a férfiak törtetőbbek, határozottabbak!”
• „a nők simulékonyabbak!”
• „a férfiak logikusabban gondolkodnak!”

Csak, hogy néhányat említsek a több száz közül. De mi is van a háttérben, és mikkel kell megküzdenünk, ha ki akarunk törni a beskatulyázásból?!

A nemi sztereotípiák kialakítása már a gyerekkorban kezdődik, általában mikor a fiúk sportszereket illetve autókat, míg a lányok leginkább babákat, főzőkészleteket és így tovább kapnak minden egyes ünnep alkalmával.

Természetesen tudat alatt ez hatással van egész életünkre. Számos kutatás bebizonyította, hogy másképp viselkedik, és más személyiségjegyekkel rendelkezik egy olyan férfi, akinek csak lány testvérei voltak, illetve szintén másképp egy olyan, akinek csak fiú testvérei.

De hogyan befolyásol ez minket a munkában és a karrierépítésben?

Már egy felvételi beszélgetés folyamán kiütköznek ezek az előítéletek. Több tanulmány is bebizonyította, hogy még mielőtt a munkaadó találkozna a felvételiző személlyel, már van benne egy kialakult kép az illetőről. Ehhez kapcsolja az első benyomás érzéseit is, ami nagy befolyással lesz a döntésére. Az első benyomás lehet pozitív illetve negatív is, függetlenül attól, hogy bármit is csináltunk volna (ez igaz mind a férfiakra, mind a nőkre is). Ugyanis, ha a munkaadó fejében kialakult kép erőteljesen más, mint a valónk, akkor igen valószínű, hogy -5-ről fogunk indulni.

Mire is gondolok itt?

Tegyük fel pályázunk egy állásra (teljesen mindegy, hogy mire, de feltételezzük a példa teljessége miatt, hogy ez egy irodai munka, ahol nap, mint nap közvetlen kapcsolatot kell másokkal teremteni).

Amennyiben női oldalról közelítjük meg ezt a találkozást, a legtöbb ember fejében egy dekoratív, ápolt külsejű hölgyet tud elképzelni az állás betöltésére, aki bizalmat áraszt az ügyfelek és kollégái számára egyaránt. Ezzel szemben, ha egy zsíros hajú, akár egy enyhe smink nélküli nő állít be a leegyeztetett időpontban, hiába jók az ajánló levelei, nem biztos, hogy rá fog esni a választás. (persze vannak kivételek, de itt most a nagy átlagról beszélek)

Ugyanez elmondható a férfiakról is. Ha egy határozott, jó kiállású, erőteljes emberre számítunk, aki képes bármire, hogy sikerre vigye a céget, és megjelenik egy visszahúzódó, szerény, úgy is fogalmazhatnék, hogy „szeplőtlen” fiatalember, akkor szintén az előző eset megismétlődhet.

Az elmúlt évek folyamán az ügyfeleimmel folytatott beszélgetéseim alatt sokszor felmerült a szó a munkahelyen előforduló nemi előítéletekről. A legtöbb esetben hölgyek esetében merült fel ez a téma, mivel többet szerettek volna elérni, de nem kaptak esélyt a bizonyításra. Nem értették miért? Az legtöbb ilyen beszélgetés folyamán kiderült az egyik ok, mégpedig, hogy már olyan régen élnek a sztereotípia árnyékában, hogy hiába szerettek volna többet, már maguk is elhitték, hogy alkalmatlanok.

A legtöbb ember az előítéleteknek megfelelően viselkedik a munkahelyén. Így a nők többsége problémák esetén óvatosan, körültekintően és diplomatikusan jár el.  Nem szívesen vállalják a konfliktust, mert ez nem illik bele a kollégák által elvárt „gondoskodó” szerepkörbe. Amennyiben egy sikerorientált, keményem fellépő hölgyről beszélünk, a legtöbb esetben őt kollégái erőszakosnak és kellemetlennek látják, pontosan azért, mert nem felel meg a társadalom által ráruházott szerepkörnek.

Ezért is érezhetik sokszor kellemetlenül magukat a „törtető”-nek nevezett nők csoportja a munkahelyükön, mivel kollégáik nem tudnak velük azonosulni. Miért akarnának többet, mikor a társadalom legnagyobb része még mindig ott tart sajnos, hogy a nő helye „otthon van”.

De ne hanyagoljuk el a férfiakat sem ebből a szempontból. Náluk is van egy elvárt viselkedés, aminek meg kell felelni. Ilyen például, hogy családfenntartónak kell lenniük, felelősségtudatosnak, erős bástyának, és még folytathatnám. Lássuk be, tőlük sem lehet ennyi mindent elvárni. Sokszor a saját páromon is látom ezt a megfelelési vágyat mindennek és mindenkinek. Ilyenkor mindig felhívom a figyelmét, hogy nincs egyedül, nem kell ezt a terhet egyedül viselnie.

Csak egy kicsit képzeljük bele magunkat az ő helyzetükbe is. Sokszor pontosan a sztereotípiák miatt sokkal több munkát bíznak rájuk, mert tisztában vannak azzal, hogy meg akarnak felelni az elvárásoknak. (s mielőtt kapom a szép kommenteket, igen ugyan ez igaz a nőkre is, de nem csak „velünk” nőkkel szeretnék foglalkozni)

A legtöbb vállalatnál fontosabb döntési pozícióban férfiakat találunk. Nem véletlenül. Hiszen a férfiak többsége az elvárásoknak megfelelően határozott, nyíltan vállalja a konfliktusokat, érzelemmentesen dönt, kerüli a túlzott gondoskodást. Munkahelyi kapcsolataikat nem mélyítik el annyira, mint női kollegáik, beszélgetéseik inkább szakmai, mint magánéleti problémák.

De mit is tehetünk annak érdekében, hogy mint férfi, mint női oldalról kitörhessünk a társadalom által ránk erőszakolt szerepből?

Őszintén szólva ez az amit, jelenleg még én is tanulok. Egy viszont határozottan biztos, mégpedig, az hogy a nőknek igenis sok mindent el kell tanulniuk a férfiaktól, ha többre szeretnék vinni az „életben” és valóban karriert szeretnének építeni. De ugyan ez igaz a férfiakra is, mivel nekik is meg kell tanulni megosztani a felelősséget, hogy lerakhassák a stresszt okozó problémák egy részét.

ha tetszett lájkolj, és kövess :D