"...Kicsit elveszettnek érzik magukat, mert egyfajta sablont követtek, amit vagy a társadalom, vagy a család, vagy épp az oktatásukba résztvevők vázoltak fel nekik...."

Ti is találkoztatok már azzal a jelenséggel, mikor beléptek valahova, s az addig unott, élettelen emberek arcára azonnal ezer karátos mosoly kerekedik, amint észrevették, hogy te is ott vagy? (jött egy ügyfél vagy, vevő vagy bármi más, ezért fel kell venni az elvárt bájvigyort!)

 Az elmúlt hetekben rengeteg ilyen helyzettel találkoztam, mikor megérkeztem egy tárgyalás helyszínére, vagy beléptem egy boltba stb. Foglalkoztatott a téma, hogyha nem tudja folyamatosan jókedvűen, energikusan végezni valaki a munkáját, akkor miért nem vált, miért ezt csinálja?

Ennek hatására a múlt héten indítottam egy felmérést.

Az eredmények magukért beszéltek, és nagyon érdekes összefüggéseket vettem észre. Ezeket fogom most bemutatni nektek, s hogy mik lehetnek azok a pontok, amikor már nem éri meg se nektek, se a munkáltatótoknak tovább folytatni az együttműködést.

A felmérésben az ország egész területéről vettek részt személyek, több szakmából, különböző iskolai végzettséggel.

A kitöltők többsége azonban a 18-35 év közötti diplomások vagy jelenleg is folyamatban lévő felsőoktatási (nappali vagy levelezős) tanulmányaikat végzők voltak.

Valahányszor a példának megfelelő emberekkel találkozom, mindig ugyan azok a kérdések száguldanak végig az agyamon:

-miért választotta ezt a munkát?

-miért dolgozik itt?

-ha már ennyire unja vagy, nem érzi jól magár, mióta dolgozhat itt?

Ezért ezeket a kérdéseket fel is tettem!

Nagyon meglepődtem, hogy a válaszadók nagyon nagy része alig 1-3 éve helyezkedett a jelenlegi munkahelyén, s az előzőnél sem töltött el egy évnél hosszabb időt.

Miért lehet ez?

Pár érdekes válaszadót e-mailen is megkerestem, hogy bővebben is kifejthesse, mi az oka annak, hogy nem tud gyökeret verni egy adott munkáltatónál (mint azt például tették akár a szüleink), miért vált?

A legtöbben azt a végső következtetést vonták le (egy hosszas kifejtés után), hogy nem igazán találják a helyüket. Hiába szereztek valamilyen felsőfokú képesítést, nem találták meg az adott szakmában a számításukat. Kicsit elveszettnek érzik magukat, mert egyfajta sablont követtek, amit vagy a társadalom, vagy a család, vagy épp az oktatásukba résztvevők vázoltak fel nekik. Kevés olyan emberrel beszéltem, akikkel foglalkoztak olyan szempontból, hogy mi az, amihez ért is és a személyiségéből kifolyólag szeretni is fogja a munkáját.

Ennek hatására újabb kérdés merült fel bennem.

Hogyan lehetne elérni, hogy mindenki azzal foglalkozhasson, amit szeret, ért is hozzá, sőt egy ideális világban még meg is tud élni belőle?

Egyértelműen minden jel arra mutatott, hogy drasztikus változásokra van szükség az oktatás terén, és nem csak a köz- vagy magánoktatásra gondolok, hanem a családon belüli oktatásról is.
Sok olyan választ kaptam a „személyesen” felkeresett emberektől, hogy csak azért választották az adott szakmát, mert mindenki az akart lenni (divatszakmák), s nem akart lemaradni vagy kilógni a sorból vagy, mert a család erre a területre terelgette, mert azt hitték ebből majd jól fog élni (azzal nem törődve, hogy ezzel milyen későbbi problémák merülhetnek fel).

Lássuk be, lehetek a szakmámban én bármennyire is sikeres, mert megtanították, ha nem élvezem, amit csinálok, előbb-utóbb megunom vagy rosszabbik esetben akár szorongást is okozhat, hogy megint ezt kell csinálnom, mikor nem okoz örömöt.!

A válaszadók legnagyobb része, úgy jellemezte jelenlegi munkaviszonyát, hogy ”csak egy hely, ahol dolgozom”.

Kicsit megrémültem ennek láttán, mert se mint, munkavállaló, se mint vezető nem tudok ezzel mit kezdeni. Hogyan motiváljak egy ilyen embert? Hogyan várhatom el, hogy megbecsüljenek, ha így állok hozzá? Valóban jó helyen vagyok, ha így érzek? Ennyire sablonnak kell lennie a „felnőtt” létnek?

S még millió kérdés merült ismét föl! Éreztél már így?

Hogyha igen, gondolkozz egy kicsit, mielőtt továbbmész!

Igen válasz esetén érdemes lenne segítséget kérni egy szakembertől, aki segít felismerni (a rejtett tulajdonságaidat), mivel is kellene foglakoznod! Ha ez megvan, közösen vizsgáljátok meg, elég-e a megélhetésed biztosítására ez a munka! Ha igen MERJ belevágni!

Ha nem, akkor tartsd meg a jelenlegit, de mindenféleképpen törekedj a számodra megfelelőt is végezni (akár csak heti pár órában 2-4-6-8…), de ne add fel teljesen!

Hidd el fel fog tölteni a mindennapi megpróbáltatásokra!

A felmérés további eredményeiről következő cikkemben olvashattok!

 Ha tetszett, kövess és lájkolj! :D Folytatás hamarosan